Helyszín: Seregélyes, (Pelikán-ház Erdei iskola) – Velencei-tó

Időtartam: 2013. június 12-15.

A hét eleji csapadékosabb időjárás után szerdától szép, esőmentes időt jósoltak. Ez az előrejelzés teljes mértékben igaz lett és ezt mi az utolsó, közös osztálykirándulásunk alatt maximálisan ki is használtunk.

Szerda: a leutazás napja

Miután biciklijeinket bevagoníroztuk és elhelyezkedtünk az előre lefoglalt helyeinken, kb. egy óra alatt meg is érkeztünk Dinnyésre, ahonnan 15 perc biciklizés után értünk el a szálláshelyre, Elza majorba, Seregélyes határában.

A szálláshelyen már várt bennünket Csabainé Margit, aki a nagyobb csomagokat szállította. Kipakolás, elhelyezkedés és a környék felfedezése után úgy döntöttünk, hogy lekerekezünk Agárdra, a szabad strandra, ahol hatalmas fürdés, játék következett a vízben és a parton egyaránt. Jól esett a megmártózás a meleg nap végén.

Miután lehűltünk felpattantunk a kerékpárokra és hazatekertünk. Otthon már várt a vacsora, amit a fürdések utáni szokásos jó étvággyal fogyasztottunk el. Este, a meghosszabbított fennmaradási időpontnak köszönhetően még sokáig beszélgettünk, zenét hallgattunk, tollasoztunk, röpiztünk, aztán nyugovóra tértünk.

Csütörtök: a programok napja

Reggel a gyerekek a „pálkatapéter” kánonban elénekelt dallamaira ébredtek, kisebb-nagyobb lelkesedéssel.

Hamar reggeliztünk mert 10 órára már jelenésünk volt Gárdonyban, az egri vár kicsinyített másaként felállított rönkvárban, ahol egy múzeumpedagógiai foglalkozás keretén belül rögtön két csoportra osztottak bennünket, törökökre és magyarokra.

Első feladat volt a vár alatti kazamata rendszerben megkeresni az elveszett ágyúgolyókat, amikkel aztán szabályos közelharcot vívtunk már a felszínen.

Az ellenfelek ezután kötélhúzásban mérték össze erejüket. Végül egy kis történelemhamisításra is sor került, mivel legtöbbször a törökök győztek.

A várostrom után a hősök megtértek szálláshelyükre, ahol már várta őket az ebéd. Rövid csendes pihenő következett. A délután fő programja a kenutúra volt, ami előtt még sort kerítettünk egy hűsítő fürdésre is.

Szakértő túravezetőnk kalauzolásában tettünk egy nagy kört a Velencei-tavon, felfedezve a szűk nádsikátorok világát igencsak megdolgoztatva a kormányosokat, mivel a hajók valamiért mindig csak a nádfalba óhajtottak fúródni.

A végére azért maradt annyi energiánk, hogy az utolsó 800 méteren versenyezzünk egyet a célig.

Partraszállás után nyeregbe pattantunk, mert várt minket Fenyvesi László, aki a Dinnyési-Fertőben kalauzolt el minket, számtalan madarat, érdekes természeti képződményt megmutatva.

Láttunk nagykócsagot, nyári ludat és vércsefiókákat is.

Hazatérve vacsoráztunk és felkészültünk a tábortűzre, melyet fiúk raktak meg. Lányok egy lelkes csapata pedig lázasan írta, szerkesztette a tábortűz programját.

Észre sem vettük és két és fél órát énekeltünk, játszottunk szakavatott cserkészek vezetésével. A végén előkerült egy gitár, a híres „Csalamádék” és a lassan kialvó tűz mellett énekeltünk, bámultuk a csillagokat, hallgattuk az estét, majd aludni mentünk.

Péntek: a nagy biciklizés napja

Erre a napra terveztük a Velencei-tó megkerülését. Kb. 30 kilométer állt előttünk. Első utunk Agárdra vezetett, a szabad strandra. Rövid felfrissülés után meg sem álltunk Kápolnásnyékig, ahol megnéztük a Vörösmarty-házat és emlékkiállítást.

Következő állomásunk a velencei strand volt, ahol először is megebédeltünk, majd fürödtünk és strandröplabdáztunk a homokos pályán.

A körnek ekkor még csak mintegy egyharmadánál jártunk, illendő volt tehát belehúzni. Legközelebb az északi part strandjánál álltunk meg, ahol ismét megmártóztunk az érezhetően hűvösebb vízben. Szükség is volt a felfrissülésre, mert egy emelkedő állt előttünk, mely egészen a pákozdi arborétum bejáratáig tartott. Itt megnéztük a Velencei-tó élővilágáról rendezett kiállítást, felmásztunk a kilátóba, ahol az egész táj feltárult előttünk, majd leereszkedtünk a játszótérhez, ahol métáztunk egyet, majd folytattuk utunkat.

Pákozd faluban értünk el a holtpontra, de a legjobbkor jött egy fagyizó, ahol kellő energiát magunkhoz véve hamar letekertük a még hátralevő kilométereket. Otthon finom vacsora várt bennünket, majd búcsú buli következett sok zenével, sok tánccal, nevetéssel.

Szombat: a hazatérés és elbúcsúzás napja

Kényelmes felkelés és reggelizés után összepakoltunk, a nagyobb csomagokat ismét autóba tettük, mi pedig elbúcsúzva a szálláshelyünktől biciklire pattantunk és újból az agárdi strandot céloztuk meg. A jó idő végig elkísért bennünket, jól esett mindig a tóban megfürdeni. Vonatra szálltunk, mellyel egészen Budatétényig utaztunk. Innen, a Csepel-szigeten átvágva Dunaharasztiba bicikliztünk. Itt, a plébánia udvarán várt már minket a szülők által készített bográcsgulyás, sok finom sütemény. Ekkor nyílt a legjobb alkalomra is arra, hogy lezárjuk ez elmúlt négy évet, elbúcsúzzunk egymástól. Fáradtan, de élményekkel megrakodva tértünk haza.

Kiegészítő információk